Először otthon

Tagged: otthon születés

Ismét bejött hozzánk apa a kórházba, de most nem a szokásos időben. Ennek az lett a vége, hogy anya átöltöztetett új ruhába, majd befektettek egy szerkezetbe, ami a kórházi ágyamra emlékeztetett, de kisebb volt. Apa megfogta ezt a – mint mondta – hordozót, és kivittek a kórházból az utcára. Szerencsére keveset kellett így eltöltenem, mert hamarosan bementünk egy másik házba, amire azt mondta anya, hogy ez az új otthonom. Képzeljétek, itt van saját szobám is, nem úgy ám, mint a kórházban! Nagyon szép szoba, mindenféle színes díszek vannak a falon, és kiváló ágy is van.

Az első képem itthon (még a hordozóban)
Az első képem itthon (még a hordozóban)

Még mindig a hordozóban
Még mindig a hordozóban

Apa először büfiztet
Apa először büfiztet

Pólyában a pelenkázón
Pólyában a pelenkázón

Ez a pólya nagyon jó dolog (és már nem is vagyok csúcsfejű, mint korábban)
Ez a pólya nagyon jó dolog (és már nem is vagyok csúcsfejű, mint korábban)

Ez meg itt a lábam
Ez meg itt a lábam

Később eljött látogatóba Jenei mama, majd Anikó, aki apa unokatestvére és Csaba, a férje is, hogy segítsenek anyának és apának ellátni engem. Nem tudom, minek nekik segítség, mikor velem igen egyszerű dolguk van, de hát sose árt, ha több szolga rajongja körül az embert… Végül megetettek és megfürdettek (utóbbit szívesen kihagytam volna, de ezek a szolgák még azt sem értik, ha azt akarom, hogy ne tegyenek valamit), majd lefektettek, így kipihenhettem a nap fáradalmait.

Ő nem az őrült sebész, mint elsőre gondolnánk, hanem Csaba
Ő nem az őrült sebész, mint elsőre gondolnánk, hanem Csaba, aki igen kedves bácsi

Ő pedig Anikó, aki ezen a képen ugyan úgy néz ki, mint őrült sebészné, de valójában ő is igen kedves
Ő pedig Anikó, aki ezen a képen ugyan úgy néz ki, mint őrült sebészné, de valójában ő is igen kedves

267 hozzászólás

Hozzászólás hozzáadása