Ma anyáékkal elmentünk dédmamáékhoz, hogy megünnepeljük dédmama és dédpapa születésnapját. Persze nem egy napon születtek, meg dédpapa születésnapját már ünnepeltük is egyszer, de most itt voltak nagyapáék és Emilék is, így egész népes ünneplőtábor jött össze.
Ma apa nem volt itthon, el kellett utaznia a nagymamája temetésére. Ő az én dédnagymamám volt, de sajnos nem találkoztunk, mert ő túl idős volt, hogy ideutazzon, miután megszülettem, én pedig túl fiatal voltam, hogy odautazzam. Azért apa adott róla néhány képet, hogy én is emlékezhessek rá, még ha nem is találkoztunk.
Ma nagyon érdekes dolgok történtek. Anya és apa beraktak az autó nevű szerkezetbe. Ez elsőre nem tűnt kényelmesnek, mert egy kis székbe csatoltak be, aminél a saját kocsim sokkal jobb. Viszont utána nagyon érdekes volt, mert elindult az egész, és az ablakon keresztül szemlélhettem a nagyvilágot! Ez aztán csuda érdekes volt! Egészen addig, míg apa meg nem állította az autót, mert akkor megállt a világ, így kénytelen voltam sírni. Aztán apa elindult és megint minden szép lett. Aztán megállt és én ismét sírtam. Ezt játszottuk egy darabig, de végül megérkeztünk a Gellért-hegyre, ahonnan igen szép kilátás nyílik a városra, hol lakunk. Apáék persze le is fotózták.
Ma meglátogatott Pioker dédmama és dédpapa. Nagyon aranyosak voltak, körbe nézegettek, érdeklődtek. Sajnos csak egy kép készült, amin ők is és én is rajta vagyunk, az is étkezés közben.