Életem eseményei

  • Először a villamoson és a plázában

    Újabb helyre mentünk kirándulni, a plázába. Anya és apa vásárolni akart valamit, és azt mondták, akkor menjünk el mindannyian. Szerintem nagyon jó volt. Az utat az eddigi szokással ellentétben nem gyalog, hanem egy nagy, sárga valamivel tettük meg, amit apa szerint villamosnak neveznek. A villamosnál is jobb volt a pláza. Ez egy akkora ház, amekkorát még nem is láttam. És olyan szépen csillog! Ide biztosan jövök még.

  • Először a Károlyi kertben

    Ma a Károlyi kert nevű helyre mentünk kirándulni. Mind közül eddig ez volt a legszebb. Szép fák és virágok vannak benne, és még szökőkút is volt. Tele van más gyerekekkel az egész kert, így itt sok dolgot lehet megtapasztalni. Mondjuk én az ott töltött idő nagy részét átaludtam, de idővel biztosan sokat fogok itt tapasztalni.

  • Először a Blues kocsmában

    Ma is voltunk kirándulni kicsit. Megnéztünk néhány házat a környéken, majd hazafelé menet megálltunk apa egyik kedvenc helyén, a Blues kocsmában. Nem tudom, mi értelme az egésznek, mikor ugyanolyan kert volt, mint előző nap a Nemzeti Múzeumé, csak fák helyett székek voltak benne. Anya ivott egy alkoholmentes sört, apa meg szép nagy pohárban egy másik félét. Lehet, hogy emiatt jár inkább ide, mint a Múzeum kertjébe. Nekem nem kértek semmit a bácsitól, úgyhogy nem szeretem ezt a helyet.

  • Első kirándulás

    Ma, 12 napos koromban először mentünk kirándulni anyával és apával. Persze nem voltunk messze, de mégis csak kirándulás volt. Beraktak a babakocsiba és elmentünk a Nemzeti Múzeum kertjébe, ahol tettünk egy kört. Ez egy szép kert, de nem igazán várják a kerekes járművel érkezőket. Apa rendkívül óvatosan tolt, de még így is kirázta belőlem a lelket a körbevezető út. Miután megkerültük a múzeumot, mentünk is haza, mert kezdtem éhes lenni.

  • Első napok otthon

    Igazából nem történt semmi érdekes, de gondoltam, azért megosztok néhány képet, ami ekkoriban készült. Nagyjából az evés-alvás-ürítés körforgásában telnek a napok, legfeljebb néha egy kis ordítással szakítom meg. Meg persze anyáék mindig jönnek a fürdetéssel, ami nem tartozik a kedvenceim közé.

  • Először otthon

    Ismét bejött hozzánk apa a kórházba, de most nem a szokásos időben. Ennek az lett a vége, hogy anya átöltöztetett új ruhába, majd befektettek egy szerkezetbe, ami a kórházi ágyamra emlékeztetett, de kisebb volt. Apa megfogta ezt a – mint mondta – hordozót, és kivittek a kórházból az utcára. Szerencsére keveset kellett így eltöltenem, mert hamarosan bementünk egy másik házba, amire azt mondta anya, hogy ez az új otthonom. Képzeljétek, itt van saját szobám is, nem úgy ám, mint a kórházban! Nagyon szép szoba, mindenféle színes díszek vannak a falon, és kiváló ágy is van.

  • Kórházban

    Délelőtt, fél napos koromban meglátogatott Mandrik nagyapa és nagyanya, de mivel anya még nem volt mellettem, csak megmutattak nekik a kedves ápoló nénik és már menniük is kellett. Jó hely volt az intenzív osztály, de hiányzott anya. Később odavittek anyához, így sokkal jobb kedvre derültem. Bejött apa és Jenei mama is, de ők sem maradhattak sokáig, mert nem volt látogatási idő, vagy micsoda. Később apa visszajött, amikor már ez a látogatás volt, így maradhatott is egy kicsit.

  • Születésem

    Ma igen érdekes esemény történt velem, ugyanis megszülettem. Ez ritkán esik meg egy emberrel, így joggal nevezhető érdekesnek. Anya egy csomót küzdött, hogy világra hozzon, de én nem nagyon akartam kijönni, így végül a doktor bácsik egy műtéttel segítettek, hogy kikerüljek végre (18:23-kor).